Amikor az anya elhatározza, hogy nagyon következetesen tartja magát az elveihez

Az anya nagyon szigorú lesz mostantól. Punktum.

Akárhogyan is számolom, a gyerekeim száma csak kettő, pedig néha határozottan úgy tűnik, mintha legalább tizenketten lennének. Tuti, hogy tudnak osztódni és/vagy térhajlítással dimenziókat váltani, más magyarázata nem lehet, hogy ennyi energiájuk van. 

Amúgy mióta a tizenháromévesem nagy és önálló, a hétésfélévesem meg nagynak gondolja magát, egészen jól elvagyok, feltéve, ha egyedül uralom a terepet.

Persze ez most vicc volt, egyedül tök unalmas...viszont már észre sem veszem, ha a nagy egyedüllétem közben is valamelyik nemafelnőttekidegzeténekkitalált csatornát nézem, szóval határozottan előnyös, ha van legalább két gyereked, mert a tolerancia szinted tényleg ugrásszerűen megnő. Ezt a megnövekedett toleranciát meg igen jól lehet hasznosítani például akkor, amikor a gyerek közli, hogy ő sokkal jobban tudja, hogy mi a jó neki, mint te. 

Jobban belegondolva én is jobban tudtam tizenháromévesen, mint az anyám, szóval ez valami örök érvényű mondat lehet, talán egy örökletes génhiba, nem tudom...de tény, hogy előhívni az akkori önmagam a megoldás arra, hogy ne menjen fel a vérnyomásom azonnal négyszázra. Egyébként ez a módszer elég sok mindentől megóvta a gyereket is. Mondjuk egy dühtől tajtékozó anyától, azaz tőlem. 

Szóval egészen jól kezelem eddig a kamaszkort, azt kevésbé, hogy a gyerek fél fejjel magasabb nálam, pedig én sem vagyok apró termetű a magam 173 cm magasságával, a kisebbik meg már majdnem akkora, mint egy hatodikos- elsősként. Erről azért nem ártott volna, ha írnak a gyereknevelési könyvek vagy lenne egy külön fejezet arra szentelve, hogyan is tegyük helyre magunkban, ha a gyerek lenéz ránk szó szerint és még tizennégy éves sincs. Most komolyan, nem írna erről valaki valami lélekemelőt? Mondjuk nekem? 

A gyerek persze villog a magasságával, meg azzal, hogy jóképű (büdöskölke a lányszívekrablója) és elég nehezen kezelem, hogy több időt tölt a fürdőszobában reggelente, mint én. Ezt még szoknom kell, na. 

Ma meg közölte, hogy nem mondja fel a történelmet, mert az a tankönyv, amiből ők tanulnak, az szerinte valótlant állít, mert máshol mást olvasott, ő meg nem fog hazudni, mert nemúgynevelteőtazanyja, azaz én. Most azért az belátható, hogy nehéz volt nem röhögni és komoly arcot vágva, megfelelő szülői tekintéllyel közölni a gyerekkel, hogy húzzon be a szobájába és tanuljon, ne pedig ideológiákat gyártson. 

Másodszülöttem maga a tökéletesség. Feltéve, ha minden úgy van, ahogyan ő szeretné és amúgy ezt mindig el is éri. Most megbeszéltük a nagyobbikkal, hogy mi majd jól ellenállunk a kisasszony manipulatív szempilla rebegtetésének és csakazértse hódolunk be. Egyelőre jól bírjuk, nagyon büszkék vagyunk magunkra, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt akkor beszéltük meg, amikor a kicsilány éppen álomba szenderült, szóval alig másfél órája. 

De ma este komoly elhatározásra jutottam, igen, tartani fogom magam az elveimhez, a jól kitalált nevelési stratégiámhoz (mert ilyenem is van ám, bizony) és még véletlenül sem hagyom magam kibillenteni a szigorú és következetes anya szerepéből. Így lesz. Punktum.

2
http://harmasban.blogstar.hu/./pages/harmasban/contents/blog/26901/pics/lead_800x600.jpg
kamaszkor,nevelési módszer,anya-gyerek kapcsolat,Jurák Kata blog
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 2 db hozzászólás érkezett!
jurakkata
jurakkata válasza: Zoltán bejegyzésére 2016-04-28 08:59:10
Köszönöm, hogy így gondolod:)
Válaszolok
Zoltán 2016-04-27 23:00:17
Köszönöm,hogy olvashatlak. Csodálatos.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?