2016.05.12.

Én, a nagyon okos anyuka, aki azt gondolta, hogy zsebében a bölcsek köve, egyszer csak azon vettem észre magam, hogy a fene nagy tudományom fabatkát sem ér egy csomó helyzetben. Meg azt, hogy én sem vagyok tévedhetetlen és a gyerek még jó, hogy visszarángat a valóságba és nem engedi, hogy óriásit hibázzak

Egyik reggel a szokásos "elkésünk - siess - öltözz már"  köreinket futottuk, amikor magamra öntöttem a kávét, a gyerek meg közben jól szétszedte a frizuráját, amit az időszűkében is (szerintem) profin rittyentettem össze. Erre persze azonnal felment bennem az a bizonyos pumpa és indulatosan ezt kérdeztem: "miért rontasz el mindent?!"

A gyerek arca egy másodperc törtrésze alatt lefagyott és könnyek csordogáltak a szeméből. Nem szólt ő semmit. Csak állt némán a könnyáztatta arcocskájával. És akkor észbe kaptam, hogy ezt nem kellett volna. Pedig nem is kiabáltam rá, mi baja lehet?- futott át az agyamon. Átkaroltam, megkérdeztem, hogy most miért sír? És akkor ezt mondta: "nem is rontok el mindent..."

És akkor nagyon, rendkívül elszégyelltem magam. Mert tényleg nem ront el mindent, sőt, általában ő a gyerekek mintapéldánya...és akkor nagyon fájt, hogy a szavaimmal mit indítottam el a kicsi lelkében. Persze bocsánatot kértem tőle, hogy ingerült voltam és így ráförmedtem, pedig tényleg nincs igazam...és meg sem próbáltam mentséget találni arra, hogy így viselkedtem...mert nincs olyan dolog, versenyfutás az idővel, a kiömlött kávé..ami miatt így viselkedjek azért, mert ő meglazította a copfját.

Persze megbocsátott és mosolyogva indultunk el, de bennem egész nap dolgozott, hogy indulatomban olyat mondtam, ami nem is igaz. És hogy az ő kis lelkében mit indítottam ezzel el...és vajon volt-e még olyan, amikor a szavaim tőrként döfték át a szívét? És én észre sem vettem? És megígértem magamnak, hogy mindig, nagyon oda fogok figyelni arra, hogy mit mondok...mert nem tudhatom, hogy mekkora sebet ejtek másokon. 

Este, amikor összebújtunk, elmondtam neki újra, hogy mennyire bántott egész nap engem ez a dolog...és megígértem, hogy igyekezni fogok, hogy soha többet ne forduljon elő ilyen...és akkor a gyerek megsimogatta az arcom és azt mondta: " te vagy a legjobb anyuka és ha az én kislányom sírni fog, én sem fogom a bánatában magára hagyni". 

Aztán aznap éjjel azért imádkoztam, hogy mindig meg tudjam látni a hibáimat és tudjak bocsánatot kérni a gyerekeimtől, mert az anyuka sem tévedhetetlen.

És tudjátok, olyan magokat vetünk el a gyerekek szívében a viselkedésünkkel, beszédeinkkel, ami egész életükre kihatással lehet, akár jó, akár rossz gyümölcsöt teremve a későbbiekben. 

2016.05.02.

A mi családunkban az egy főre jutó gyerekek száma minimum kettő. Hogy őszinte legyek a statisztikát én rontom le a magam kettő gyerekével, az átlag a három, de van négygyerekes testvérem is. Szóval ha tömeg kell egy rendezvényre, ránk számíthattok.

Másodszülöttem hangversenyén két sort mi foglaltunk el a teremben, a művészeti vezető komolyan elgondolkodott azon, hogy nekünk külön megrendezik a bemutatót. Aztán, amikor mondtuk, hogy nyugalom, ez csak a család fele, inkább úgy döntött, hogy nem kockáztat még legalább két külön koncertet egyetlen család kedvéért. Mindenesetre azóta nagyon furán néz ránk, meg sóhajtozik is. 

A gyerek közlése szerint a mi családunk nagyon komolyan vette, hogy "menjetek és sokasodjatok", amúgy meg tök jó, hogy minden hónapban minimum két születésnapot tartunk. Meg van, hogy egy évben két-három ballagás is van. Mint most. 

Szóval kicsinek semmiképpen nem nevezhető családunk osztódott, hogy egyik fele Pécsen, a másik Pakson tudja a ballagóinkat kísérni, majd egy össznépi háromnapos kajálás erejéig találkozzon a szülői házban. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy oda már nem férünk be, viszont van egy víkendház, ami kifejezetten alkalmas a hozzá tartozó nem kicsi területéből adódóan arra, hogy ott lehessünk mindannyian.

Ja, meg az egyik nővéremék megvettek egy hotelnek tűnő házat, amibe azért mégiscsak elférünk az összes gyerekünkkel és járulékos személyekkel, ezek most már a barátnők és barátok is, ugye. Még annyira nem mertem belegondolni, ha ennek a nagyon sok gyereknek lesz gyereke, akik ugye az unokáink lesznek, hogy akkor melyik sportcsarnokot fogjuk kibérelni egy-egy családi összejövetelre, de lassan el kell kezdeni egyet építeni, nem vitás.


Szóval a hétvégén ballagtunk, meg folyamatosan ettünk...és anyáknapjáztunk. Itt fontosnak tartom elmondani, hogy az, hogy reggel hatkor tálcán behozzák a kávét, reggelit (odaégett tojást) és a kertből szedett virágcsokrot, mégiscsak felejthetetlen egy anya számára.

Mert az áldozat a gyerek részéről, amit értékel ilyenkor az ember: hogy a gyerek felkel, amikor máskor ki sem lehet verni az ágyból, megpróbál reggelivel kedveskedni és érzed, mindezt szeretetből teszi, nem azért, mert elvárják tőle vagy mert így szokás május első vasárnapján. 

 

És a legfinomabb számodra az odaégett tojás és nem bánod a vízízű kávét, mogyorókrémmel tuningolva, a kertedből kitépett virágokat...mert csak az számít, hogy a gyereked neked, érted, mit tesz. Önmaga elé helyez szeretetből. Magánál is jobban szeret. Nem kényszerből cselekszik, mert ezt elvárják tőle...hanem mert így is kifejezésre akarja juttatni, mennyire szeret téged. 

És tudjátok, ilyenkor arra gondol az ember lánya: mégiscsak jól csinálsz valamit, ha visszacsatolásként ezt kapod.

Az ükszülők képe alatt a legfiatalabb generáció a hétvégi ház egyik szobájában. 



2016.04.27.

Az anya nagyon szigorú lesz mostantól. Punktum.

Akárhogyan is számolom, a gyerekeim száma csak kettő, pedig néha határozottan úgy tűnik, mintha legalább tizenketten lennének. Tuti, hogy tudnak osztódni és/vagy térhajlítással dimenziókat váltani, más magyarázata nem lehet, hogy ennyi energiájuk van. 

Amúgy mióta a tizenháromévesem nagy és önálló, a hétésfélévesem meg nagynak gondolja magát, egészen jól elvagyok, feltéve, ha egyedül uralom a terepet.

Persze ez most vicc volt, egyedül tök unalmas...viszont már észre sem veszem, ha a nagy egyedüllétem közben is valamelyik nemafelnőttekidegzeténekkitalált csatornát nézem, szóval határozottan előnyös, ha van legalább két gyereked, mert a tolerancia szinted tényleg ugrásszerűen megnő. Ezt a megnövekedett toleranciát meg igen jól lehet hasznosítani például akkor, amikor a gyerek közli, hogy ő sokkal jobban tudja, hogy mi a jó neki, mint te.